Кирилл Харитонов
Кирилл Харитонов
Read 8 minutes

103 éve hunyt el Ady Endre, a nagy magyar költő... ― 103 года назад ушел из жизни великий венгерский поэт Эндре Ади...

Image for post
Šwierkiewicz Róbert: Ady-maszk, 1977. Šwierkiewicz Róbert képzőművész 1977-ben a PIM gyűjteményében található Ady Endre- halotti maszk felhasználásával készített fényképsorozatot. A maszk fotójára gépelt verssorokkal teli papírcsíkokat ragasztott, majd a látványt lefotózta.

HALHATATLAN ADY

Ma huszonnyolcadika van, estefelé; tegnap este tíz óra tájt itt a berni Bellevue halljában egy fiatal román költővel ültünk együtt, ki fordításokból és Goga Oktavián útján sokat ismer a magyar költészetből, sok jót tud rólunk, s nagyra tartja azt a nagy művészetet, mit a kis magyar nemzet utolsónak tud fenntartani a világ versköltészetében. Akik vele ültünk, egyikünk sem gyáva ember, ha arról van szó, hogy művészetbeli ítéletet mondjunk. Mégis, a megváltó szóhoz ő segített bennünket hozzá: az idegen, az ellenség. Vele állapítottuk meg, mertük megállapítani, hogy a számunkra nyelvértéssel hozzáférhető világon ma nyilván egy nagy versköltő él: Ady Endre.
Él? Élt. Lehet, hogy abban a percben halt meg, mikor e feltétlen bizonyos világirodalmi ítéletet előlegbe mertük adni róla. S élete már hónapok óta nem volt élet, s ma reggel a fájdalmas öröm zokogásával ejtettem le a telefonkagylót, mikor egy barátunktól megtudtam, hogy Ady Endrének csak e néhány héttel kellett túlélnie önmagát. A lángelmék minisztere, az isten, kegyetlenül jó volt hozzá. Eloltotta a tűzhányó hegyet, mikor már csak füstje maradt volna. Áhítattal nézem kezemet, mely e sorokat írja. Nékem adatott, s egypárunknak, hogy e határtalan magyarnak némiképp irodalmi keresztapja lehessünk. Nevünk meg fog maradni az övé körül, mint a lelkészé a keresztlevelekben. Első versét nem tudom, nem emlékszem rá, nem figyeltem. De az utolsót én váltottam, szedtem, kényszerítettem ki belőle, a vallás rosszhiszeműségével. Tudtam, hogy vége, szorongattam a kezét, s éreztem, hogy már a keze is dadog. De bíztam dadogásában, a Pythia is dadogott. Emlékeztem Vörösmarty utolsó, félbemaradt, a feloszlás szivárványától zománcos versére, az öreg magyar költőről, kinek fáradt vállairól vén gúnyája lekopott. Forradalom volt, az ő forradalma, az Adyé, s nemzeti szerencsétlenség, mely az ő prófétaságát igazolta. S csakugyan megírta a verset, nem nagyobbat egy névjegynél. S talán nem is többet mondót, de mégis, le tudta adni névjegyét élete munkájánál, szerelme szerencsétlenségénél, s a névjegy is óriás írás, ha óriásnak neve van ráírva.
Ady Endre óriás volt. Nemcsak hogy újat hozott, de az újban mindjárt a netovábbot is. Hogy mennyire, azt akkor lehetett megmérni, mikor játékos kedvében néha elvirtuskodott és virtuózkodott valami régi formával, hanggal vagy stílussal, egy sapphicum fordításával, stanzás regénnyel, kurucz nóta variálásával. Így zongorázhatta Beethoven a Maikäfer flieg-et. Mindent tudott, amit akart, és legjobban tudta. S ezzel a tökéletességgel tudta világgá alakítani a magával hozottat. Ezért lefordíthatatlan és utánozhatatlan. Az Ady-korszak vele kezdődik és vele zárul le.
Jelentősége, ahogy e percben meg tudom mérni, hármas. Az egyénisége, a mondanivalója s a formája.
Egyénisége prófétai. Akinek tudomása megérzés, tudása hit, hevülete egység a Mindennel. Önző és segítő, mint akivel egy. Tolmács és parancs, szent állat, kiben a természet éli ki magát. Joga van felélni a mások életét, mert minden élet gazdagszik az övéből.
Mondanivalója az örök ma. Vagyis a ma, mely minden múltaknak extraktuma, nála még a magyari s a bibliai múlté is, s hullám a jövő folyamatosságához. A mai hullámhegy az idegek számadása önmagukról. Érzéki intellektualitás, bíráló intuíció. Ady.
Formája: az a forma, amely kifejez. Ebben kivált magyar, a magyarnak élete a közjog, vagyis forma, ami tartalom. A magyarnak vannak közmondásai, mik ritmusukkal mondanak bölcsességet. Adynál a menet asszociáció, s vers, rím, szórend, szócsengés, még a szó szótári értelme is együttvéve tolmácsol, mint a tekintet, az arckifejezés, a gesztus. Minden verse úgy van, úgy szerkesztett, úgy beszél, mint egy ember, kiről nem tudjuk levenni szemünket. Eleven élmény.
Hogy ezenfelül új nyelvet és új verselést hozott, azt Vörösmarty és Arany János után megszoktuk. Csak éppen nem volt gyerekség, Vörösmarty és Arany János után. Mindazonáltal ez már leltározás, s nyitott koporsónál gyámoltalanság. Minderről s mindenéről, mérhetetlen hagyatékáról, irodalomtörténeti jelentőségéről, a Nyugattal való közéről, majd temetés után. Most csak gyertyát békésre simult drága szumír-fejéhez, a szép halottéhoz, kit magában halhatatlanul megénekelt. Akik itt, lábujjhegyre parancsoló idegenben, a magyar ügyért reszketünk; az Ady Endre halálán látjuk, mennyire halhatatlan egy nemzet amelynek mondanivalója van. Halhatatlan Ady, halhatatlan művészet, halhatatlan magyarság.

Nyugat. 1919. 4-5. szám

Ignotus Игнотус, igazabban Veigelsberg Hugó


БЕССМЕРТНЫЙ АДИ

Сегодня двадцать восьмое, ближе к вечеру; вчера, около десяти вечера мы сидели тут, в вестибюле бернского Беллевю с одним молодым румынским поэтом, который по переводам и благодаря Октавиану Гоге хорошо знаком с венгерской поэзией, слышал немало доброго о нас и высоко ценит ее большое искусство, то последнее, что останется в мировой поэзии за нашим маленьким народом. Что до суждений об искусстве, то тут никого из нас, сидевших с ним, трусом не назовешь. Но отыскать спасительное слово помог нам он: чужой, враг. С ним мы и заключили, посмели заключить, что в доступном нам пониманием языка мире жив ныне лишь один великий поэт: Эндре Ади.
Жив? Жил. И, быть может, умер в то самое мгновенье, когда мы отважились на этот свой априорный вердикт о нем. Жизнь его уже месяцами была не жизнью, и сегодня утром я с рыданьем горькой радости выронил телефонную трубку, когда от одного общего нашего друга узнал о том, что Эндре Ади пришлось пережить себя самого лишь на несколько недель. Министр гениев, бог оказал ему жестокую милость. Загасил вулкан прежде, чем от него остался бы один дым. Я благоговейно смотрю на руку, пишущую эти строки. Одному из очень немногих, мне тоже выпало быть чем-то вроде крестного отца этому безмерному венгру. Рядом с его именем останутся наши, как имя священника на свидетельстве о крещении. Первого его стихотворения я не знаю, не помню, не заметил его. Но последнее, сознаюсь, я сам вырвал, вынудил у него со злонамеренностью верующего. Знал, что конец, держал его за руку и чувствовал, что даже рука у него заикается. Но уповал, ведь и Пифия заикалась. Помню последнее, всё в мраморных прожилках распада, недописанное стихотворение Вёрёшмарти, старого венгерского поэта, чья рубаха истлела на усталых плечах. Шла революция, его, Ади революция, несчастье нации, его сбывшееся пророчество. И он написал одно, с визитную карточку. И сказал им, пожалуй, не более того, но все же сумел оставить визитную карточку о труде всей жизни, о крахе любви, и визитная карточка велика, если на ней написано имя великана.
Эндре Ади был великаном. Открывшим не просто новое, но разом и вершину его. Это становилось измеримо, когда иногда забавы и молодечества ради он виртуозничал с какой-нибудь старинной формой, голосом или стилем, сапфическим стихом, романом в стансах, вариациями куруцких песен*. Так, должно быть, Бетховен наигрывал Maikäfer flieg. Он умел все, что хотел, и наилучшим образом. И с этим совершенством умел превращать в мир привнесенное им. Поэтому он не переводим и неподражаем. Эпоха Ади началась с него и закончилась им.
Значение его, как могу я судить в эту минуту, тройное. Личность, то, что он хочет сказать, и форма.
Личность его профетична. Он тот, чье сведение от предчувствия, знание от веры, накал от единства со Всем. Он себялюбие и помощь, как тот, с кем един. Толкователь и приказ, священное животное, в ком природа радуется себе. Кто вправе растрачивать другие жизни, ибо его жизнью каждая богаче.
То, что он хочет сказать, это вечное сегодня. Сегодня как экстракт всего прошлого, у него еще и венгерского и библейского, не прерывающейся волной устремленного в будущее. Сегодняшний гребень, самоотчет нервных окончаний о самих себе. Чувственная интеллектуальность, судящая интуиция. Ади.
Его форма: форма есть то, что выражает. И в этом он более всего венгр, жизнь венгра это публичное право, то есть форма, которая содержание. У венгров есть пословицы, где мудрость изъясняется ритмом. У Ади сам поток — ассоциация, и стих, рифма, порядок слов, созвучья и даже словарные значения слов несут, взаимно соотносясь, как взгляд, жест и выражение лица. Каждое его стихотворение построено и говорит так, как человек, от которого невозможно отвести глаз. Живое.
То, что ко всему прочему он еще и создал новый язык и новое стихосложение после Вёрёшмарти и Яноша Араня для нас уже дело привычное. Хотя поди создай такое после Вёрёшмарти и Яноша Араня. Но это уже бухгалтерия, и неуклюже перед открытым гробом. Об остальном, о неохватном наследии, о его значении в истории литературы, об аспектах, касающихся Нюгата потом, после похорон. Мы, на цыпочках трясущиеся тут, на чужбине о судьбе отечества, в смерти Ади видим, как бессмертен народ, которому есть что сказать. Бессмертный Ади, бессмертное искусство, бессмертный народ.

Перевод с венгерского: Майя Цесарская

* Детская песенка про майского жука.

26 views
Add
More